A parajelenségek különös világa kevesek számára ismert és még kevesebben tudják, hogy jó pár „misztikus” képességünk jó ideje tudományos kísérletekkel bizonyított ténynek számít. Ilyen például a telepátia, más néven gondolatátvitel, az előérzet, vagy a szinkronicitás elvéhez legközelebb álló véletlenbefolyásolás.
Szinkronicitás
A szinkronicitás fogalmát C. G. Jung alkotta meg. Éppen egy hölgybetegének pszichoanalízisét végezte, aki az álmáról mesélt, abban pedig egy – az egyiptomi mitológiából jól ismert – szkarabeusz bogár szerepelt. Az álom elemzése közben valami koppant a rendelő ablakán, amikor pedig azt kinyitották, egy élő európai szkarabeusz esett be rajta. Jung a bogarat a Hölgy felé nyújtotta, hozzáfűzve, hogy: „Asszonyom, íme a szkarabeusza!”. A különös egybeesés jelentőségét csak fokozta, hogy a hölgy a váratlan és irracionális élmény hatására a gyógyulás útjára lépett, ezzel összefüggően pedig az, hogy a szkarabeusz szimbolikus jelentése pont az újjászületés.
Kammerer például feljegyezte, hogy egy véletlenszerűen kiválasztott ruhadarab hányszor bukkan fel a járókelőkön, vagy hányszor ismétlődnek indokolatlanul, hasonló események bizonyos időtartamban. A sorozatok törvényében különböző erősségű egybeeséseket írt le, de minden tudományos elemzés dacára, magáról az okról máig nem tudunk semmit, így a szinkronicitást leginkább a parajelenségekhez hasonlíthatjuk.
Fenti példákból látható, hogy tagadhatatlanul fontos elem a tudatunk tartalma, amire az anyagi valóság mintegy válaszol. A hasonló hasonlót vonz elve így önmagában bezárja a kört, rejtélyként hagyva számunkra az események kialakulásának mikéntjét.
A pszi kutatás jelenlegi tanulságai szerint ezek a készségek mindig és mindenkiben működnek, észrevétlenek pedig jobbára azért maradnak, mert a valódi elvárásaink többnyire előttünk is tisztázatlanok, illetve annak eredményeit a logikánk félremagyarázza.
Az ok-okozati összefüggések feltárása tudományosan még nem leírt, a jelenségek azonban tényszerűen rögzítve vannak. Attól viszont, hogy valamit tudományosan még nem tudunk a világképünkben elhelyezni, az emberi történelem korábbi korszakai – helyes intuícióval – azt éppen használhatták is.
Ezoterikus pszichológia
A spirituális tanítók ezeket a jelenségeket a vonzás törvényével magyarázzák. Azaz csak olyan tárgyakkal, eseményekkel, emberekkel találkozhatunk amelyekkel affinitásunk van.
Tehát érzünk valamit, vagy képek esetleg álom formájában kialakul bennünk egy elképzelés- ezeket nevezzük most összefoglalóan ideáknak. A környező világ a szinkronicitás elve alapján ezt megmutatja nekünk. A valóságban alakot öltött idea, így tükör számunkra, saját magunkat mutatja. Azért nem tudatosul ez bennünk, mert elménk tartalma sokszor számunkra is ismeretlen. Azt gondoljuk működésünkkel kapcsolatos minden információnak birtokában vagyunk, pedig a tudattalan szerepét már a XX. sz. eleje óta ismeri a pszichológia. Az önismerettel összefüggésben, a magunk elől is eltitkolt érzelmeinkre vonatkoztatva ez úgy működik, hogy ha alapvetően idegesen, feszülten indul a napunk, ez olyan eseményeket vonz életünkbe amikben ugyanígy fogjuk magunkat érezni.
Thorwald Dethlefsen az ezoterikus pszihológia megalkotója szerint, a tudomány kizárólag funkcionálisan gondolkodik, az ezotéria azonban tartalomban: ez azt jelenti hogy nem csak a valóság „hogyan”-jára hanem elsősorban „miért”-jére kérdez rá. Ez a miért a dolgok értelmére vonatkozik, tehát egy összekötő kapocs a formák világa és az ember között.
„A dolgok értelme, mint igazság mindig csak az egyes ember számára nyilvánulhat meg. A tudománynak viszont az a követelménye önmagával szemben hogy átadható, közérthető legyen. A valódi tudás mindig saját tapasztalatunk eredménye, sem átvenni sem továbbadni nem lehet. Amit másoktól veszek át, azt csak hihetem, de sohasem tudhatom. „
Thorwald Dethlefsen
A valódi tudás tehát egyéni tapasztalatokon keresztül nyilvánul meg. A fizikai világban megjelenő események, sorozatok miértje tehát mindig csak az egyes ember számára felfogható, hiszen ő tapasztalhatja meg ebben a formában a saját ideáinak kivetülését, senki más. A szinkronicitás elve alapján kibontakozó valóság, tehát az egyént nem csak saját érzelmi struktúrájának felfedezésében segítheti, hanem ezáltal egy magasabb rendű, ősidőktől fogva létező tudáshoz is hozzáférhet. Persze mindennek bekövetkezte nagymértékben függ az egyén intuitív, megengedő, nyitott hozzáállásától.
Tehát nem az ember kerül közelebb minden felfedezéssel a végső igazsághoz, amíg egyszer csak már mindent tudni és érteni fog, épp fordítva van: a tudás az emberiség hajnala óta létezik, nem öregszik el, nincs köze az időhöz, mindig jelen van, és az embernek kell fejlődnie ahhoz, hogy felismerhesse.
Az emberi létezés értelme éppen ez: Az életed véletlennek tűnő eseményei mögött, fedezed fel saját működésed. Vállald fel érzelmeidet, ezzel belső határvonalaidat, amelyeken belül működni tudsz. Tapasztalataidat ültesd át a valóságba, erősítsd megérzéseidet, légy intuitív, értékeld képességeidet! Találd meg életed célját, és dönts hogy merre irányítod életedet! Ezzel elérkeztünk a spirituális intelligencia fogalmához.
Nem a tudás átadása a lényeg, hanem annak megélése. Hiába vannak ismereteid a világról (szakmai, pszichológiai), amiket mások leírtak, hiába vagy okos, ha bizonyos szituációkban az érzelmeidbe ragadva tudattalanul reagálsz. A spirituális intelligencia, a tudatosság azt jelenti, hogy a belső békédre, intuitív megérzéseidre hangolódva felismered a dolgok mögötti egyetlen valóságot. Az események, tények létét elfogadod, így megfosztod problémásságuktól. Nem a harag és elkeseredettség lesz úrrá rajtad élethelyzeteidben, hanem a valóságot máshogy meglátva képes leszel örömöt és boldogságot teremteni magad körül.
