Valljuk be a napirendet azért akarja annyira egy anyuka, hogy kiszámíthatóbbá tegye az idejét és hogy tudja mikor van szabadideje. Nem véletlenül görcsöltem rá erre a kérdésre. A napirendben az evésnek és alvásnak van meghatározó szerepe, ráadásul ezek elegendő mennyisége garantálja a gyermek egészséges fejlődését. Az evéssel nálunk nem voltak problémák az alvással viszont igen.
Ahogy az előző bejegyzésemben írtam nehezen elalvó babává vált Berti a 2. hónap végére. Vida Ágnes gyerekpszichológus online altatási tanfolyamát elvégezve, egyre magabiztosabb lettem az altatásban. Tulajdonképpen nem feltétlenül a technika, a módszertan az ami a legfontosabb volt, hanem inkább az önmagamban való hit. 10 nap után végre elhittem, hogy rátermett anyuka vagyok: képes vagyok elaltatni a gyerekem akkor amikor kell. Tudom sokan azt gondoljátok, hogy vannak gyerekek akik nehezen alszanak, de ők ilyenek, változtatni rajtuk nem lehet semmilyen tudományos módszerrel. Amit felfedeztem az altatással való küzdelmes időszakban az az, hogy hogyan kezeljem a fennálló problémát. A problémát ugyanis nem a körülmény (hisztis, nem alvó baba) okozza, hanem az ahogy viszonyulsz hozzá. Ha a kisbaba elaltatása nehéz, ha nyűgös, hisztis a gyerek elsősorban saját magadban kell szétnézned.
Hogyan éltem meg, hogy a kisbabám nem akar elaludni? Mi zajlott mindeközben bennem?
A következő kérdéseket tettem fel magamnak:
- Mi is tulajdonképpen a probléma?
Ahogy ìrtam az előző bejegyzèsben a kisbaba elaltatása nagyon nehézzé vált számomra. Sőt mivel Berti izgága, nyugtalan, ingerkereső tìpus, estènkènt gyakran a saját mozgására riadt. A 8. hètre kialakult az a szokás, hogy èjszaka együtt alszunk, (megkönnyìtve ezzel a szopizást ès a sokszoros és elhúzódó visszaaltatást), nappal pedig vagy a hordozòban kendőben rajtam aludt vagy mellettem. Kb. 2-3 naponta sikerült a hasára tennem elaltatás után a megfelelő időpillanatban (ez nagyon fontos!) ès akkor volt 1-1,5 òra szabadidőm.
2. Milyen gondolat/érzés van bennem emiatt a helyzet miatt?
Azt érzem hogy nincs időm magamra. Berti sokat kíván belőlem mind az ébrenléti mind az alvási idejében. Emiatt kapkodva eszek, rohanva fürdök és folyamatosan nyugtalan vagyok. HOGYAN TUDNA MEGNYUGODNI EGY GYERMEK, HA AZ ANYJA FOLYTON NYUGTALAN?
3. Reális ez az érzés? Valóban több időre van szükségem? Mit kezdenék a több idővel?
Nehéz volt bevallanom magamnak, hogy a háztartásra azèrt ìmmel- ámmal jutott időm az elmúlt hetekben, pláne hogy anyukám ès anyòsom főzès terèn nagyon nagyon sokat segìtettek. A többit nagyjábòl megoldottam. A háztartás tehát nem igènyelt többet. Igen, a szabadidő az hiányzott: filmnèzès, jòga, kert, blogìrás. De hát most is ìrom ezt a bejegyzèst….
Végtelenül fájt a felismerés, hogy évek óta édesanya szerettem volna lenni, most pedig követelem vissza a régi szabadidőmet, a régi hobbijaimat. Nyilván ennek semmi realitása nincs. Most már megértettem, hogy MINÉL INKÁBB TÁVOLODNI AKARTAM A KISFIAMTÓL Ő ANNÁL JOBBAN HÚZOTT MAGÁHOZ!
Egészen egyszerűen az történt, hogy bekapcsolt a generációs mechanizmus: „nem vagy elég jó, amit csinálsz az nem elég jó, ahhoz több kell” Egyszóval az elégedetlenség érzése telepedett rám és teljesen mindegy volt hogy a valóságban mi történik, ez a régi szokás megakadályozott abban hogy jól érezzem magam.
A règi hobbik helyett pedig itt van egy csodaszèp, imádnivalò èletrevalò kisbaba. Évek òta vágytam rá, és igen: sokat igènyel belőlem elalváshoz, szopizáshoz, és nem sikerült megszerettetnem vele a kiságyát..stb. Ez számìt? Belèm nyilallt Csattos Ilona alapigazsága: Nem az számìt, hogy mi törtènik, hanem hogy hogy èrzed benne magad!
Én vagyok a felelős az érzéseimért
Lehetek vègre boldog anyuka, aki napjainak 90%-át a babájával tölti? A kisbaba elaltatása lehet meghitt, bensőséges tevékenység? Lehetek kiegyensúlyozott anyuka, aki nem hisztizik ha 2-3 nap is eltelik úgy hogy csak a kisbabájával foglalkozik, cserèbe a többi napon a legszükségesebb dolgokat elintèzi? Örülhetek annak, hogy megtehetem hogy èletem közèppontja most ez a vèdtelen, apròcska szeretetcsomag, aki a kisfiam? Lehetek hálás azért, hogy nincs olyan égető problèma az èletemben ami miatt ne tudnám figyelni hogy nő, hogy okosodik napròl, napra a kisbabám? Igen-igen-igen!
Kell a maximális önátadás, a megfeszülés, hogy egyszerre legyek jó anya, jó háztartásbeli, jó feleség és még öngondoskodó, függetlenül gondolkodó nő? Nem-nem! Mert nem az önátadástòl lesz boldog baba Berti, hanem attòl ha az anyukája boldog. Kell a magamra figyelès? Igen, de nem a règi mòdon, a règi szokásaimra valò tudatlan figyelés (mi a rossz, hogyan lehetne jobban csinálni?). Az önmagamra figyelès szüksèges. Arra ami most vagyok, mindig arra amit èppen csinálok. Most anya vagyok. Anya, akinek néha nagyon nehéz napjai vannak, és nem mindig tudja azt csinálni amit szeretne. Akkor sincs semmi, mert ezek csak körülmények, helyzetek, amik gyorsan változnak és a legfontosabb hogy sohasem azonosak önmagammal.
Kisbaba altatása könnyedén
Vida Ágitól megtanultam a módszertant. Kialakítottam egy elalvási rutint kb. 10 nap alatt, és mindezek mellett felszínre hoztam a háttérben bennem zajló lelki okokat is. Bertit magabiztosan altattam minden nap négyszer ötször, úgy ahogy igényelte. Megszűntek a túlfáradós hisztik sőt kb. 1 hónap után kisbabám megszokta hogy bizonyos időközönként aludni kell és egy-egy altatási szertartás 5-6 percesre rövidült.
Ettől valójában még több történt. Megtanultam értékelni az elaltatáshoz kapcsolódó közös, összebújós pillanatokat. A fürdetés mellett a kedvenc tevékenységemmé vált a kisbaba elaltatása. Az élet megajándékozott azzal, hogy én lehetek Berti megnyugvásához szükséges éber tekintet, aki szeretve irányít és pontosan tudja hogy mikor mi a dolga.
