Mind magyar ,mind nyugati szakemberek, gyerekpszichològusok, csecsemőgondozási- és gyereknevelèsi szakèrtők ès persze az előző generáciò azt mondja szüksèges a napirend. Mit nevezünk mégis napirendnek? Miért is gondolkodtatott el ez az egész napi rutinnal összefüggő mizéria? Mert nekünk ilyen nem volt.
A mi időbeosztásunk
Anyósomèk kèrdezgették folyton (már az első hónapban), mikor van a fürdetès? Hányszor eszik a baba èjszaka? Mondtam volna, hogy este 7 ès 10 között, illetve egyszer vagy nègyszer. De inkább elvicceltem a választ.
A vèdőnő a 4. heti vizsgálatnál is feltette a kèrdèst: van már napirend? Sarokpontok vannak – mondtam, ès úgy tűnt ezzel meg volt elègedve. Arra gondoltam, hogy az esti menetrend (evés, fürdetés, egy kis játék és alvás) mindig ugyanaz, bár az időpont egy 4 òrás időintervallumban simán váltakozik, meg hogy a reggeli èbredès után 1 òrával általában mèg könnyen visszaalszunk 1,5-2 òrára.
Ennyit tudtunk az első hònap vègère felmutatni.
Gyötört az elvárás saját magammal szemben, hogy ettől több kell. Hisz ezt mondják a nagynevű szakemberek, ezt akarja a környezet és lássuk be egy kiszámítható menetrend talán nekem is több szabadidőt, illetve több „gazdálkodható” időt generál.
Mi is az a napirend?
A szakkönyvek szerint
Èrdekes módon erről nincs pontos meghatározás. A legtöbb könyvben úgy fogalmazzák meg, hogy: egyfajta sorrend a napban amikor lehetőleg azonos időpontban azonos dolgokat (ebèdidő, fürdetès, alvás… stb.) csinálsz a babával. Népszerű gyereknevelési könyvek szerzői Jo Frost (Szuperdada) és Tracy Hogg (A suttogò titkai) leírják hogy a napot ciklusokban kell elképzelni, amit elsősorban az etetési időpontok figyelembevételével kell kialakítani. Pl. egy 1 hónapos baba 2,5-3 óránként eszik, közben alszik egyet és játszik. Hogg az alvás, evés, játék, én idő egymást követő négyesét 4É-nek nevezte el. Vida Ágnes babapszichológus szerint (www.kismamablog.hu) pedig a kisbabák és felnőttek biológiai ritmusa automatikusan azt diktálja, hogy alvást evés kövessen, hiszen ki szeret teli hassal lefeküdni aludni? Ezután jöhet az ébrenlét, majd egy megnyugtatási ceremóniát (altatási rutin) követően az alvás.
Persze a terhességem időszakában faltam a szakkönyveket, de amikor megszületett Berti minden megváltozott. Az első hónapot követően már láttam, hogy teljesen naív voltam korábban, mikor azt gondoltam: milyen egyszerű lesz minden, mert előre jól felkészülök hogyan kell gondozni egy kisbabát, és mivel már mindent tudok, mindent elolvastam a megoldás minden problémára a fejemben lesz. Haha…
A valóságban
Az első 4 hètben figyeltem ès jegyzeteltem mikor és mennyit eszik, alszik a baba, mit csinál a játékidőben. A szakavatottak szerint ez elég ahhoz, hogy lássuk milyen menetrendet szeretne a baba magának. De.
Az első 15 nap után kezdett elmúlni a sárgaság ès minden megváltozott. Az aluszèkony kisemberből egy aktìv, nehezen elaltatható kisördög lett. Minden felborult, de mivel elszántam magam, kitartottam. Nagyjábòl belőttem hogy a ciklusban mikor mi következne, ès görcsösen figyeltem mikor kell majd altatnom, etetnem… termèszetesen nem akkor….
Gyakorlatilag minden nap más volt a menetrend. Kèrdeztem a gyerekorvosunkat is: Mi zavarhatja meg a babát hogy eddig aludt a hètvègètől meg egyszeriben nem? A válasz nagyon egyszerű volt: a front. Négy gyerekes apakènt megnyugtatott, ne törődjek vele, lesz mèg ilyen, sok minden képes felborìtani egy ilyen kisbaba működèsèt, például az is, ha stresszes az anyuka.
Nahát én biztos nem vagyok ideges… Ez egyszerűen nem lehet gond, hiszen csak figyelek és szeretném a gyereknevelést jól csinálni- gondoltam magamban.
Nem adtam fel tehát, figyeltem, dokumentáltam, mert meggyőződésemmé vált, hogy a kiszámíthatóság a babának és mamának is jót tesz. A napirend fanatikusa lettem. Eltelt további két hét és világossá vált, hogy nem az a kèrdès hogy mi borìthatja fel a baba menetrendjèt, hanem az hogy mi nem.
A fronton tùl biztosan felborìtja: ha èn megyek orvoshoz, vagy ha őt viszem. Ha szeles napja van a babának ès az álmábòl rendszeresen felpukizza magát. Ha hirtelen növekedèst mutat, ha rokonok jönnek látogatni ès ha tartòsan esik.
Napirend az evési időtartamokra felállítva
Egyre inkább frusztrált hogy mèg mindig nincs napirend. Újfajta táblázatot kezdtem vezetni ès ráálltam arra, hogy akkor mutassa meg a baba neki hogy jò. Letettem a sorrendről, illetve a ciklusok tartományáròl. Mièrt ne lehetne egy fent emlìtett ciklus 2 òra a 3 helyett, miért ne lehetne alvás előtt enni, ha a babának úgy jò? Gondoltam most megtudom a tutit, a baba beállìtja magát. Az evést helyeztem a napirend kialakításának középpontjába, mert a 7- 8. héttől Berti elkezdte a nyáladzást és öklének rágását, jelezve, hogy elindultak a fogcsírái. Sokszor nyűgös is volt napközben, ezért gyakran mellre tettem, mert a szopizásnak nyugtató hatása is van. A megnövekedett szopizási tempót viszont nem bírta a mellem, tehát az volt a legégetőbb probléma hogy egy tartható ütemet alakítsunk ki a szopizás terén.
Elég hamar beállt a 2,5 órás menetrend- csak éppen sokszor kimaradt belőle egy kiadós alvás.
Gondolom nem okozok meglepetèst, hogy azt mondom most meg az alvással lettek problèmák. Ha nem altattam el Bertit, akkor csak nagyon ritkán aludt magátòl. Elmúltak a leteszem a kanapéra- elbóbiskol, vagy kiviszem a hordozóban a teraszra- elalszik időszakok. Egész egyszerűen nem aludt a gyerek. Mondjuk be kell valljam olyan sok erőt az altatási kérdésre nem is összpontosítottam. Ha felvettem és ringatni kezdtem először nyösszögött, majd sírt; volt hogy sikerült elaltatnom egy 40 perces kínlódással, de volt olyan is hogy feladtam… hogyha nem akar aludni, hát ne aludjon…
Ennek az lett az eredménye, hogy estére már olyan kimerült lett a gyerek, hogy éktelen ordításban teltek a nap utolsó órái. Öklendezésig üvöltötte magát rendszeresen, néha már a napközbeni altatásoknál is. Mit csinál az anyuka aki nem bírja hallgatni, hogy üvölt a gyereke? Mindenképp megpróbálja elaltatni, mindegy hogy hogyan, csak aludjon a baba! Végképp rászoktunk az együtt-alvásra ès gyakran a cicin elalvásra. Napközben is csak akkor aludt nagyokat Berti (20 percnél többet) ha én mellette feküdtem.
Totál kiborultam.
Feladás
Ez volt az a pont amikor el kellett gondolkodnom. Tíz hetes a kisbabám és eddigre mindent megcsináltam amit a szakkönyvek tiltanak. Lelkiismeret furdalásom lett, hogy totál elrontom a gyereknevelèst. Sem a szopizások közötti időtartamot nem sikerült nyújtani, sem a napirend nem lett meg, de mèg több szabadságom sem lett, a gyerek pedig folymatosan nyomta a túlfáradós hisztiket, a közös alvások ellenére is.
Nem kellett sokáig keresgélnem, tudtam hogy ez az elègedetlensèg, meg sok elvárás bennem van. Tudtam, hogy cèlszerű elfogadni hogy ez így mèg nem megy. Nehezemre esett bevallani de az törtènt, hogy szerettem volna jobban elszabadulnak a gyerek mellől. Termèszetesen fordìtva sült el.
A tanítóm (Csattos Ilona) szavai ugrottak be rögtön: a gyereked a tükröd, mindig azt mutatja ami benned van. Tehát nem a gyerek nem tud megnyugodni, hanem bennem van nyugtalanság. Mégis mi ez a nyugtalanság bennem? Azt éreztem folyton, hogy Berti mellett nem tudok haladni a teendőimmel: háztartás, kert, blogírás. Idegesen akartam a több szabadidőt, Berti pedig ezt a túlfűtöttséget tükrözte. Amíg izgágán, akarással irányítom az életünket nem lesz nyugalom.
Rendben ezt már tudom. Elfogadom, hogy nincs napirend. Elfogadom, hogy nincs szabadidőm. Valahol viszont azt is éreztem, hogy ebből az utcából már megjöttünk: A teljes odaadásnak nem lett eredménye és bennem is ellenállást szült, akkor hogyan tovább? Hogy fogadjam el szeretettel, hogy nincs szabadidőm, és hogyan legyek elégedett azzal ami van, mikor tudom, hogy valójában többre vágyom? – foglalkoztatott a kérdés, de közben tudtam, hogy most az első és legfontosabb, hogy mindent, de mindent megadjak a babámnak ami az egészséges fejlődéséhez szükséges. Egy kisbabának pedig kiegyensúlyozott alvásra van szüksége. Letettem a szabadidőmről, és beiratkoztam egy online altatási tanfolyamra.
